A Történelmi Magyar Nemes és a nemesi Rend

 

A magyar nemesség tagjai, elsősorban, az Árpáddal bejött 108 Nemzetség leszármazottjaiból állt. Ők, szabadok, egyenlő jogokkal rendelkeztek, ők birtokolták a magyar földet. nemzetségeket alakítottak, tagjaik "nembéli"-ek voltak, később nem-es-nek neveztettek.

A későbbiekben ide került nem magyarok közül többen kiérdemelték, a Hazánkat szolgálva, tetteikkel azt, hogy az uralkodótól adományt kapjanak, őket a nemesség közé beemelje, hogy élvezzék azok jogait, de teljesítsék azok kötelességeit is. Több ilyen család is volt, ezekről a köz nagy része már nem is tudja, hogy eredetileg nem magyarok. Házasságaik és tevékenységük során elmagyarosodtak, ma már csak genetikailag kapcsolódnak csak az eredeti népükhöz. Gondolkodásukban, a Haza és a magyar nép iránti elkötelezettségükben magyarrá váltak, értük sok esetben az életüket áldozták.

Dicsőség nékik is!

Werbőczy szerint: Magyarország társadalmát az Egyház, a nemesség és a jobbágyság alkotta. Mind három több rétegből állt, ezek a rétegek egyesültek egy rendbe.

Ma valamilyen társadalmi osztálynak neveznénk őket.

Magyarországon a király és a nemesek egymás közötti viszonyát két jogi okirat rögzítette :

1.az “Aranybulla” amely valójában az első Magyar alkotmány . A nemesség követelésére adta ki II. András 1222-ben, itt kerültek rögzítésre a királyi és a nemesi jogok, kötelességek . Itt jeleneik meg a Szent Korona tana, amely egy jogállamot fogalmaz meg, ahol mind a király mind pedig a nemesség intézkedései jogi szabályok által vannak korlátozva, azaz ahol nem despotizmus hanem a joguralom a meghatározó elem.

2. A magyar nemességet megkülönböztette a más államok nemességétől több tény. Ilyen az, hogy itt mindenki azonos jogokkal, kötelességekkel rendelkezett, egymásnak nem, csak a királynak tartoztak engedelmeskedni. Az európai nemességi szervezet egy egymásra épülő gúla alakú szervezet volt.

3. A magyar nemesség egy további megkülönböztető jellege az öröklődés törvényében található. A magyar nemesség körében gyakorolt öröklődési szokások részben az ősi törzsi rendszerben, részben I. István király rendeleteiben, részben az Arany Bullában, részben pedig a Nagy Lajos király által 1351-ben kiadott “Ősiségi Törvényben” találják gyökereiket. A végezetül kialakult rendszerben az öröklés joga a származáson alapult. Ezen módon biológiai gyermekek, lányok és fiúk egyformán és egyenlő mértékben örököltek szüleiktől. Féltestvérek csupán a biológiai szülőtől voltak jogosultak öröklésre. Ha gyermekek házasság útján vagy toövényes örökbefogadás útján kerültek a családba, úgy ezen gyerekek a biológiai gyerekekkel azonos módon jogosultak örökölni.

 

Forrás:

Vajay, Sz. 8. oldal

Ban, P.: Magyar Tortenelmi Fogalomtar,  1989, Budapest.