A Történelmi Magyar Nemes és a nemesi Rend
A magyar nemesség tagjai,
elsősorban, az Árpáddal bejött 108 Nemzetség leszármazottjaiból állt.
Ők, szabadok, egyenlő jogokkal rendelkeztek, ők birtokolták a magyar
földet. nemzetségeket alakítottak, tagjaik "nembéli"-ek voltak,
később nem-es-nek neveztettek.
A későbbiekben ide került
nem magyarok közül többen kiérdemelték, a Hazánkat szolgálva,
tetteikkel azt, hogy az uralkodótól adományt kapjanak, őket a
nemesség közé beemelje, hogy élvezzék azok jogait, de teljesítsék
azok kötelességeit is. Több ilyen család is volt, ezekről a köz nagy
része már nem is tudja, hogy eredetileg nem magyarok. Házasságaik és
tevékenységük során elmagyarosodtak, ma már csak genetikailag
kapcsolódnak csak az eredeti népükhöz. Gondolkodásukban, a Haza és a
magyar nép iránti elkötelezettségükben magyarrá váltak, értük sok
esetben az életüket áldozták.
Dicsőség nékik is!
Werbőczy szerint:
Magyarország társadalmát az Egyház, a nemesség és a jobbágyság
alkotta. Mind három több rétegből állt, ezek a rétegek egyesültek
egy rendbe.
Ma valamilyen társadalmi
osztálynak neveznénk őket.
Magyarországon a király és
a nemesek egymás közötti viszonyát két jogi okirat rögzítette :
1.az “Aranybulla” amely
valójában az első Magyar alkotmány . A nemesség követelésére adta ki
II. András 1222-ben, itt kerültek rögzítésre a királyi és a nemesi
jogok, kötelességek . Itt jeleneik meg a Szent Korona tana, amely
egy jogállamot fogalmaz meg, ahol mind a király mind pedig a
nemesség intézkedései jogi szabályok által vannak korlátozva, azaz
ahol nem despotizmus hanem a joguralom a meghatározó elem.
2. A magyar nemességet
megkülönböztette a más államok nemességétől több tény. Ilyen az,
hogy itt mindenki azonos jogokkal, kötelességekkel rendelkezett,
egymásnak nem, csak a királynak tartoztak engedelmeskedni. Az
európai nemességi szervezet egy egymásra épülő gúla alakú szervezet
volt.
3. A magyar nemesség egy
további megkülönböztető jellege az öröklődés törvényében található.
A magyar nemesség körében gyakorolt öröklődési szokások részben az
ősi törzsi rendszerben, részben I. István király rendeleteiben,
részben az Arany Bullában, részben pedig a Nagy Lajos király által
1351-ben kiadott “Ősiségi Törvényben” találják gyökereiket. A
végezetül kialakult rendszerben az öröklés joga a származáson
alapult. Ezen módon biológiai gyermekek, lányok és fiúk egyformán és
egyenlő mértékben örököltek szüleiktől. Féltestvérek csupán a
biológiai szülőtől voltak jogosultak öröklésre. Ha gyermekek
házasság útján vagy toövényes örökbefogadás útján kerültek a
családba, úgy ezen gyerekek a biológiai gyerekekkel azonos módon
jogosultak örökölni.
Forrás:
Vajay, Sz.
8. oldal
Ban, P.: Magyar Tortenelmi Fogalomtar, 1989,
Budapest.