"A nemesség,
a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy
mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután
ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven,
az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". (Werbőczy:
Hármaskönyv)
"Nagy
Iván: Magyar családok
Kempelen J: Nemes családok
Magyarországon, történeti szemszögből nézve, megkülönböztetjük a
honalapító nemességet a későbbi, középkori nemességtől. Az előbbi
nemessége a származáson, születésen alapult, míg az utóbbi a
földbirtok adományozásán. Utóbbiakat birtokadományos (jószágos
nemes, donatiós) nemeseknek nevezik. "
"Mikor a király által adományozható birtokok száma lecsökkent, majd
elfogyott, a király kiváltságlevél útján is adományozott nemességet
(és rendszerint címert is). Ezek az ún. címerleveles nemesek
(armalisták, armalistae, nobiles armales). Meg kell azonban
jegyeznünk, hogy a címer adományozása vagy birtoklása még egymagában
nem utalt a nemesség voltára. Városoknak, testületeknek (pl.
céheknek) is lehetett és volt is címerük. Erdélyben viszont -
történeti és geopolitikai okokból eredően - a székelyek közül
mindenki nemes és ezáltal hadköteles volt. A székely nemesség három
osztályra osztódott: a főnemesek (primores) a XVI. században a
gazdagabb lófők közül váltak ki és alkottak külön osztályt. A lófők,
lófőnemesek (equites, primipilii) a lovasságot alkották a háborús
időben, végül a gyalogságot kitevő közszékelyek (pedites,
pixidarii). A birtokadományozás a király elhatározására alapján,
illetve egyes személyek kérelmére történt. Egy éven belül az
adományost bevezették, beiktatták a birtokába (introductio). A
beiktatást a király személyes kiküldöttje végezte el az adományozott
birtokhoz legközelebb lévő hiteleshely, káptalan, konvent
képviselőjének jelenlétében. A címereslevél által történt nemesítés
esetében azt egy éven belül ki kellett hirdetni annak a megyének"
"Hercegek Magyarországon a XIX. századig
Magyarországon a hercegi
(latinul: dux) címet az uralkodócsalád tagjai viselték.
A 15. század végén
két magyarországi főúr – Korvin János és Újlaki Lőrinc – is hercegi
címet viselt. Ám ez sem jelentette a hercegi cím megjelenését a
főnemesség körében, mivel mindketten királyi hercegként viselték a
címüket.
Korvin mint Hunyadi
Mátyás magyar király fia, Újlaki pedig, mint Újlaki Miklós bosnyák
király fia.
A Habsburgok magyar
trónra kerülésük után néhány magyar családnak hercegi címet (németül
Fürst) adományoztak, ám ezt mint német-római császárok
tették, magyar hercegi cím továbbra sem létezett.
"Magyar
hercegi családok 1886 után
Magyar hercegi cím
megjelenésére csak az 1886. évi VIII. törvénycikkel [1] került sor,
mely a főrendiház tagjait sorolta fel. Többnyire honosított külföldi
hercegek viseltek magyar hercegi címet.
A nemesi címet a 17.századtól jó
pénzért meg is lehetett vásárolni, így alakult ki a taláros
(talléros) nemesség, mondta a történész. A feltörekvő polgárság a
politikai életben is rész akart venni, ám Európában ekkor még a
feudális előjogok voltak a meghatározóak. Így elengedhetetlen volt,
hogy a gazdasági befolyás mellé olyan jogokat és jogosítványokat is
szerezzenek, amellyel a nemesség együtt járt."
Mindez igen jövedelmező volt a királyi kincstárak számára. Aki
nemesi címet akart szerezni, egyszerűen bement, fizettet, és
elkészítették a az általa igényelt oklevelet és címert, és
megtörtént a szertartásos átvétel is. Magyarországon a 19. század második felében az ipari vállalkozók és
a pénzügyi befektetési területen dolgozó nagypolgárok nem kis része
vásárolt nemesi címet.
A Szent Istváni
Magyarország 1908-as bukásáig 26 nem magyar eredetű család kapott
magyar báróságot, körülbelül 300-500 magyar nemességet.
A
századvég az a különös korszak, amelyben 500 ezer forintért magyar
báró címet, lehet 5000 forintért nemességet , és 50 krajcárért
magyar nevet vehet bárki.
Forrás
Wikipedia
Marschalko